Viernes
Viernes
Elérkezett hát a péntek, ez a csodás, sokat ígérő programokkal, ámde keserédes, hétzáró érzésekkel. Az utolsó együtt töltött nap, amit vártunk is, meg nem is. Próbáljuk elhessegetni a közelgő vég gondolatait, de csak-csak beférkőzik az a szemtelenül undok a gondolataink közé!
Egyébként viszont mintha a nap is kezdene elő-elő tűnni végre, energikusan állunk a mai nap elébe. (Hú, ez még rímelt is!) A borítóképen láthatod, micsoda modern épületben indul első foglalkozásunk, az óceánok világának megismerése. Vegyes csapatokban, kötetlenül fedezzük fel a mély-és felszínközeli vizek, vízpartok élőlényeit, növényvilágát, ámulatba ejtő, óriási akváriumok között sétálva.
A delfin-show a látszat ellenére nem az állatok műsoráról szól. Megtanuljuk, hogyan követik mozgásukat, milyen módszerekkel vizsgálják egészségi állapotukat és azt is bemutatják, micsoda együttműködésre, játékosságra képesek az emberekkel.
Ilyen és hasonló diorámákon keresztül tanuljuk az éghajlatváltozás következményeit élőhelyünkre, melyek elsősorban a növekvő éhezés és elszegényedés.
További értelmetlen 250000 halálos áldozat várható a Földön
1 milliárd hektárnyi rossz minőségű termőterületet kell megsemmisíteni élelmiszerbiztonsági okokból
2022-ben 32,6 millió embert kellett kitelepíteni lakóhelyéről, ami Spanyolország lakosságának kb. 68%-a
A különleges üveg folyosón ráják, cápák és teknősök cikáztak a fejünk fölött.
Következő állomásunk a Természettudományi Múzeum volt, pár percnyi sétára az Oceanografiai Múzeumtól.
Az interaktív kiállításon továbbra is vegyes csapatokban dolgoztunk, feltérképezve Leonardo da Vinci életmunkásságát, számtalan fizikai kísérletet, egészen a csillagászati tudományok világáig.
A mellkas felnyitása és egy szívműtét látványa van, akit szinte hidegen hagyott...
... másokat viszont jobban megviselt! :-D
Szép próbálkozások Viktor rekordjának megdöntésére
És íme a helyből ugrás nyertese, egy könnyed nyúl-ugrással a dobogó legfelső fokán.
Ezen a helyszínen eljátszhattál a gondolattal, hogy Te alakítod a Föld felszínét!
Itt pedig a Marsjáró indulására várakoztunk...
... és csak vártunk... és vártunk...
... de ami elérkezett, ráadásul roham léptekben,
az bizony a repülőnk volt...
A közös utolsó vacsora is a szokásos mediterrán időzítés szerinti éjszakai órákban kezdődött, valahol 21 óra magasságában. Próbáltuk még húzni egy kicsit az időt, de igazából már mi is nagyon kimerültek voltunk, így éjjel 11-kor beadtuk a derekunkat és hazamentünk, hogy ledőljünk még egy pár órácskára a hajnali indulás előtt.
Ezek már az utolsó napok és a búcsú pillanatai, néhol kisírt szemekkel:
Titkon reméljük, hogy ezek a találkozások életre szóló barátságok lesznek mindannyiunk számára!
... és végül egy utolsó próbálkozása Lilinek a bőrönd szándékos elhagyásával, hátha így nem kell felszállnia a repülőre...
De nem volt más választása, a csodás utazás ezennel véget ért.